2009. júl. 28. 12:53 - írta Nati

Azt hihetted eddig, hogy nyaralni csak napfényes tengerparton érdemes, de ideje szemlélődve körültekinteni. Nem hanyagolhatunk el, nem törölhetünk az úticéljaink sorából örökre egy hazai várost csak azért, mert se tengerpartja nincs, se románkori temploma, mert nem szép, viszont olyan szaga van, hogy arra kabátot lehet akasztani. Nem lehetünk ilyen kicsinyesek. Az ország vasszíve szinte pontosan középen dobog, és olyan szocreál értékekkel büszkélkedhet, amiket mindenképpen látnunk kell.

Nagy, széles utcáit, rengeteg zöld ligeteinek egyikét járva már-már a Peron-időszak Argentínájában érzi magát az ember. A vasmű köré/mellé szocialista rohammunkában felhúzott város csupa meglepetés és szépség.

A dunaparti részeken érdemes sétálgatni, és mindenképpen felkeresni a szoborparkot, ahol a szobrászatról és a vasról alkotott korábbi elképzeléseinket bírálhatjuk felül már nagyjából az elős öt percben.

Mutatom a képeket (valamelyikre kattintasz és lapozós lesz): 

Óriások játszótere: meseszobor, zenélő szobor, fejszefejű emberek.

Látkép nagyonrégi fagylaltostölcsérrel:

A Pentelei híd, amely Dunaújvárost köti össze Dunavecsével (ezért a komp ugye hiába akart lenni még, már nemkomplett):

[amint lesz újabb tárhelyem, jön még sok szépség, például a dunaújvárosi Toblerone, és Rómeó és Júlia erkélye]

Kaptam még helyet, köszönet a freeblognak, Annának. Tehát:

Peca:

Ufó a város szélén: 

Firkagyűjtemény: